Délelőtt mentünk a kutyusért Nyíregyházára. Nagyon izgalmas volt az oda út, kétszer is rossz felé fordultunk, így nehezen de megtaláltuk. Mikor megálltunk a ház előtt jóleső érzés kerített hatalmába. Olyan érzés volt, mintha a lehető legjobb helyen lennénk. Ekkor már tudtam, hogy ott lesz a mi kutyink. Bementünk az udvarra, és egyből kiszúrtam, a kicsiket. Egy kis ketrecben voltak, aminek csak a tetején volt egy karton, hogy védje a kicsiket az esőtől. A földön, egy nagyon koszos pokróc, azon feküdt a három kicsi. Ez mondjuk gusztustalan volt, de hát kit érdekelt, amikor végre ott a leendő kutyánk. A hölgy kinyitotta a ketrec ajtaját, kirobbantak a kiskutyák, és elindultak felfedezőútra. Az egyik egyáltalán nem foglalkozott velünk, a kis sima szőrű, de a másik kettő borzos az ott maradt és játszani kezdett velünk.

A lányommal kitaláltuk, hogy a férjem (nevezzük mondjuk Norbinak :) ) szülinapjára veszünk egy kutyát. Ő tipikusan az az ember aki szerint a kutya nem való lakásba. Mi viszont nem házban élünk, úgyhogy próba szerencse, veszünk neki egy kutyit, hátha nem dob ki vele minket. De jött a nagy kérdés. Milyen fajta legyen?