Ez a blog Bacon blogja, aki egy szálkásszőrű tacskó. A mindennapokat írom le, így aki ilyen kutyit választ könnyebben bele lát mit jelent egy szálkásszőrű tacskóval együtt élni. :)
Délelőtt mentünk a kutyusért Nyíregyházára. Nagyon izgalmas volt az oda út, kétszer is rossz felé fordultunk, így nehezen de megtaláltuk. Mikor megálltunk a ház előtt jóleső érzés kerített hatalmába. Olyan érzés volt, mintha a lehető legjobb helyen lennénk. Ekkor már tudtam, hogy ott lesz a mi kutyink. Bementünk az udvarra, és egyből kiszúrtam, a kicsiket. Egy kis ketrecben voltak, aminek csak a tetején volt egy karton, hogy védje a kicsiket az esőtől. A földön, egy nagyon koszos pokróc, azon feküdt a három kicsi. Ez mondjuk gusztustalan volt, de hát kit érdekelt, amikor végre ott a leendő kutyánk. A hölgy kinyitotta a ketrec ajtaját, kirobbantak a kiskutyák, és elindultak felfedezőútra. Az egyik egyáltalán nem foglalkozott velünk, a kis sima szőrű, de a másik kettő borzos az ott maradt és játszani kezdett velünk.
(Az egyik borzos testvérke)
Az egyik kifejezetten megtetszett, ő csak velem foglalkozott. Mondtam a hölgynek, hogy nekem ő kell, mire értetlenül állt, hogy:
„- de hát maga azt a sima szőrűt tetette el velünk. Ennek a kettőnek már van gazdája, jönnek értük!” – azzal hátra mutatott, a sima szőrűre, aki egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy ott vagyunk. A hölgy odament a kutyához, és így szólt:
- ezt nézzék. Ez egy nagyon jó kutya lesz. – erre fülénél fogva felemelte a kutyát, aki szótlanul tűrte a fájdalmat. ( azóta olvastam, hogy a jó vadászkutya növendék, ezt a vizsgálatot hang nélkül kell hogy tűrje!)
Kérdeztem a férjemet, hogy melyik tetszik neki. Kicsit hezitált, és nem válaszolt. Közben az egyik kennel ketrecben két kutya csúnyán összeverekedett. Egy argentin dog és egy szálkásszőrű tacskó szuka. Össze voltak zárva, mivel csinálták a nagy kutya kennelét, és nem tudták hová tenni. Ő úgy gondolta, csipkedi a kis tacskó szukát, aki egy darabig tűrte aztán neki esett a nálánál háromszor nagyobb testű kutyának, és lealázta. Na a férjemnél ez volt a forduló pont. Ránézett az előzetesen eltett kölyökre, és így szólt:
- ő jó lesz!
Azt sem tudtam hová legyek. Kifizettem a kölyökért kért összeget, és már indultunk is haza. Gyorsan még visszaszaladtam lefényképezni a szüleit.
(a borzosabb az apa, a simább szőrű a mama)
Út közben a kocsiban az ölemben ült egy darabig. Nem félt nézelődött, és mindent megszagolt. Furcsának tartottam, mert én azt hittem, félni fog. Életében először van kocsiban, ismeretlen emberekkel, és mégsem félt. Már itt lehetett sejteni, hogy ő nem csak egy egyszerű kutya. Neki egyénisége van.
Ráadtam a hámot amit vettem neki, hogy szokja. Azt hittem, majd próbálja levenni magáról, de semmi. Tűrte nyugodtan. Itt már kezdtem reménykedni, hogy hátha nem olyan lesz, mint amit lehet olvasni a kölykökről. (pl: nem tűri a pórázt, éjszaka vinnyogni fog az anyja és a testvérei után, nehezen lesz szobatiszta (főleg a faluról kapott kutyák)…stb.) kiszálltunk a kocsiból, és ráraktam a pórázt is, hogy meglássuk hogy viseli.
Úgy jött velünk mint a nagyok. Mintha egész életében pórázon vezették volna. Fantasztikus teljesítmény egy 8 hetes kölyöktől, úgy hogy a kis ketrecen kívül még soha nem járt, és nem tapasztalt semmit, én úgy gondolom.
Haza értünk. Megmutattuk neki a helyét, a játékokat amiket vettünk neki. Határozott léptekkel birtokba vette az egész lakást. Nem látszott rajta, hogy egy vadidegen helyen van. Mindent bejárt, aztán a nagyszoba szőnyegén elnyúlt, és aludni kezdett.
Mikor felkelt játszani kezdett. Nagyon élveztük, sokat nevettünk rajta, mert pici kutya létére úgy ugatott, és olyan vehemenciával vetette bele magát a közös játékba, ahogy nem is vártuk tőle.
Aztán jött az este. Előre készültem, hogy nem fogunk aludni, mert vonyítani fog. Csalódtam benne, hála Istennek kellemeset. Az éjszakát végig aludtuk, mi is ő is. Egy hang sem hagyta el pici száját. Egyszer pisilt éjszaka a linóleumra, a nagydolgát pedig odalent végezte el. Egyszóval fantasztikus kutyusunk van. Mint írtam, amit elvárt volna az ember egy kölyökkutyától, akit elszakítanak a családjától, na Bacon semmi olyat nem csinált. Tudjuk, hogy őrült nagy szerencsénk van vele. Hálát is adtunk Istennek, és a tenyésztőnek…:):)
Úgy jött velünk mint a nagyok. Mintha egész életében pórázon vezették volna. Fantasztikus teljesítmény egy 8 hetes kölyöktől, úgy hogy a kis ketrecen kívül még soha nem járt, és nem tapasztalt semmit, én úgy gondolom.
.jpg)
