Ma az egyik ismerősöm egy patkányfogóval 3 patkányt fogott meg. Szólt nekünk, hogy mielőtt megölné őket, ha gondoljuk, mutassuk meg Baconnek, hogy a szag alapján már a patkányt is ismerje.
Elvittük a tengeri malacunk régi ketrecét, a csapdából átraktuk a patkányokat bele, de az egyik megszökött, a másik meg valamitől elpusztult, így csak egy maradt. Az elpusztultat megmutattuk neki, de az annyira nem érdekelte, mint az amelyik még élt. Ketrecen keresztül ugatta, nem engedtük hozzá. Mivel a ketrec nagy volt, arra gondoltunk, hogy nem fog tudni kimászni a patkány, ezért nyitva hagytuk a tetejét. Nem is mászott ki. Eleinte ketrecen keresztül támadott, Bacon felé kapva, aki egyre idegesebb lett rá, és elkezdte szétszedni a ketrecet. Addig ügyködött, amíg sikerült felborítania azt, és már ugrott is bele. A patkány miatt nem mertünk közelebb menni, hogy kiszedjük a kutyát onnan. Bent a ketrecben elkezdtek harcolni, a patkány és az 5 hónapos Bacon.
Még sose láttam ilyen elszántnak. Mintha tudta volna mit kell tennie. A patkány amint látott egy kis kiutat, már rohant is ki a ketrecből, Bacon utána. Kis lábaival úgy tekert a patkány után, én még sose láttam tacskót ilyen gyorsan szaladni. Utolérte, de a patkány támadott tovább, (mi közben kiabáltunk, hogy Bacon gyere ide, nem szabad…stb. de ránk se hederített) Bacon nem hagyta magát. Itt már lehetett látni, hogy a patkánynak esélye sincs, elkapta Bacon, és kirázta a lelket belőle. Szó szerint.
Nem csinált vele mást, csak fogta, és rázta, de olyan sebességgel, hogy nem lehetett látni a fejét, csak a testét Baconnek. Érdekes volt, mert nem akartuk mi ezt, de hát benne van a vérében, és nagyon jól csinálta amit csinált. Büszkék voltunk rá, mert kotorékozó, és patkányozó ősökkel a háta mögött, ösztönből tudta mit kell tennie, és nem hátrált meg. Mondjuk én nem szerettem volna, ha ez történik, én szándékosan sose bántanék semmilyen állatot, még a szúnyogot sem csapom le, a patkányt is sajnáltam. De mit csináljak. Ilyen egy szálkásszőrű tacskó akinek vadászó génjei vannak.
