Egésznap szóltak a fegyverek, de ő fel sem vette. Nem félt, sőt kifejezetten érdekelte a dolog. Így elengedtem, azon a terepen, ahol nem lövöldöztek, és szaglászhatott, rohangálhatott amennyit csak akart.

Több vadász megkérdezte, hogy nem süket-e a kutya, hogy nem ijed meg a dörrenéstől. Még én is néha akkorát ugrottam, de ő nem. Szóltam neki, és odafigyelt, szóval nem a hallásával van gond. Még szerencse. :)

Egész nap pihengetett. Elterült mint a nagy alföld, néha felkelt, sétált egy kicsit, evett, és visszafeküdt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

Még a lányom is mellé feküdt aludni. :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az egyik ismerősöm (vadász) azt mondta, hogy nagyon kiegyensúlyozott az idegrendszere, és hogy jó kutya lehet még belőle. Remélem nem rontunk el valamit. Csomó szakkönyvet, internetes vadász fórumokat bújok, hogy minél többet megtudjak a neveléséről. Na mindegy. Egy szó mint száz. A tenyésztő akitől vettük, nagyon jól tette, hogy kirakta őket a zajos kis ketrecbe, mert így hozzászokott, és nem fél. Már most látom, hogy csak a javára vált az eddigi tartása. Erre mi bevisszük a hidegtartásból a „luxusba”. :)

 

 

 

…………Foly.köv………………..